Egy nap Hágában (Viszlát Hollandia, Üdv Magyarország)

Ez volt a hollandiai utunk utolsó napja, reggel 10:kor indultunk a Stayokeytól, amely Rotterdam egyik nevezetessége. Néhány perces villamosozás után megérkeztünk a Rotterdam Central nevű állomásig, ahol találkoztunk a tanárnővel, majd együtt felszálltunk az E számjelzésű metróra, mely végállomása Hága központja volt. Innen gyalog indultunk el, hogy felfedezzük a királyi fővárost. Hágában barangolva az érkezésünkre, még eléggé kihalt volt a környék, elvétve egy-két üzlet és a vendéglők nyitottak ki késő délelőtt ezen a vasárnapon. A városban barangolva gyönyörű épületekkel találkoztunk, majd a tanárnő megmutatta nekünk a királyi rezidenciát, ahol Willem Alexander dolgozik. Ezt követően egy kapun át bejutottunk egy belső udvarra, amely egy templom állt, melyben korábban lovagrendek működtek, és egy kút igen bizarr, de díszes motívumai állítanak emléket, hogy évszázadokkal ezelőtt kivégzőhelyként szolgált a központ. Utunkat folytatva a térképet nézve eljutottunk az 1-es villamos megállójáig, melyre felszálltunk, és mintegy húsz perces utazás után elértük az Északi-tenger partját. A szél nagyon fújt, hatalmas hullámok voltak, melyek elől gyakran menekültünk, hogy ne ázzon be a csizmánk. A bátor jelentkezők meglovagolták szél szörfölve a vad hullámokat. Miután megcsodáltuk a sós vizet, megküzdöttünk a szél által szállított homokkal, és megcsodáltuk a kagyló kínálatot sétáltunk a móló részen, ahol néhány szobrot láthattunk. A "fagyoskodás" után, elindultunk vissza a villamoshoz, majd elérve a város központot mindenki arra széledt, amerre szeretett volna. Karolinával, Melindával és Helgával betévedtünk egy háztartási boltba, ahol néhány ajándékot beszereztünk, ezután beültünk egy gyorsétterembe, és ebédeltünk. Négykor elindultunk vissza a már ismert útvonalon a metró/vonatállomásra. A lányokat becsábította a tulipán hagyma egy virágüzletbe, majd miután bevásároltak elindultunk a metróhoz. Fél óra utazás után megérkeztünk a Rotterdam Centralhoz, itt én felszálltam a 24-es jelzésű villamosra, és visszamentem a Rotterdam Blaakra, ahol a szállásunk volt, míg Karolina az ellenkező irányba ment a járművel, addig Melinda és Helga sétálva elindultak egy bolt felé. Fél hatra mindenki visszaért a szállásra, majd felvettük a csomagjainkat, és lementünk a Blaakra. A tanárnő megérkeztével felszálltunk a Schiphol reptérre tartó vonatra. Egy óra út után megérkeztünk, majd becsekkoltunk, és miután átmentünk a reptéri ellenőrzésen megbeszéltük, hogy fél 9kor találkozunk a D78-as kapunál, ahonnan a repülőnk indult. Ismét szétszéledtünk, majd Helgával és Melindával ajándékboltokat nézegettünk. Az idő hamar eltelt, és fél 9-re odamentünk a kapuhoz, megkezdődött a beszállás. A várt 9:00 helyett 9:20-kor szállt fel a gép, majd 10:5-kor ( a késés ellenére) pontosan landoltunk. Kis ideig várni kellett a csomagokra, majd miután felvettük kimentünk a csarnokba, ahol vártak minket a hozzátartozóink. Fél 12-kor indultam el a családommal a reptérről, majd fél 1-re hazaérünk.

Rotterdam

A tegnapi fárasztó nap után senkinek sem akaródzott kikelni az ágyból, mert bár nem voltak az ágyak olyan kényelmesek, mint Mantgumban, de mindenki nagyon fáradt volt. Egy kiadós reggeli után, amit a Stayokay biztosított számunkra, gyalogszerrel útra keltünk, hogy megcsodáljuk a várost először felülről, majd a vízről is. Először az Euromast tornyot néztük meg, ahol fentről csodálatos látvány fogadott minket, bár a szél hevesen fújt, nem lombozta le jókedvünket. Kissé átfáztunk, ezért utána egy forrócsokira szinte kötelező volt beülni, ami újra felmelegített bennünket. A pihenőt követően ismét nekiindultunk, hogy más szempontból is megismerjük a várost, így egy rövid ajándékvásárlás után hajóra szálltunk. Utunk során bepillantást nyertünk a Maasvlakte konténerterminál rejtelmeibe. A hajóról egy hatalmas óceánjárót is láthattunk, ami jelenleg hotelként üzemel, azt hiszem mindenki nagyon élvezte, hiszen még egyikünk sem látott hasonlóakat. Partra érkezésünkkor rájöttünk, hogy mindannyian nagyon éhesek vagyunk, így jó lenne valami harapnivalót találni. Tanárnő vezetésével a központot céloztuk meg, ahol a La Place-ben ebédeltünk meg. Miután mindenki jóllakott  utaink elváltak és mindenki megcélozta azt a látványosságot, szórakozási lehetőséget, ami neki a legszimpatikusabb. Helga, Melinda, Barbi és én elmentünk a Markthalba, ahol ismét ehettünk egy friss stroopwafelt. Azt azt hiszem el sem kell mondanom, hogy milyen hatalmas és gyönyörű belülről ez az épület. Terveink a nap hátralévő részében a Filmfesztiválon való részvétel és egy szórakozóhely meglátogatása, hogy utolsó éjszakánkat méltóképpen töltsük itt Hollandiában.

Kalandos út

Csütörtök este nehéz szívvel pakolásztunk a házban. Nem akaródzott elhagynia senkinek a szállást/várost/országot... Így elég keservesre sikerült a csomagolás, amit lehet, reggelre halasztottunk belőle. Óriási hiba volt...

09:10-kor indult a vonat az állomásról. Persze mi szokás szerint későn indultunk, mert miért lett volna másképp ez a rutinunk az utolsó napon Mantgumben? Na jó, azért valahogy mégis elértük a vonatot. A csomagjainkat a szálláson hagytuk, úgy döntöttünk, visszamegyünk értük, miután megtartottuk a prezentációnkat a Friese Poortban.

Ugyanis a napi programunk nagyjából ez lett volna. A Rotterdamba való utazás mellett. Helyette viszont maga az utazás lett a program... De erről később, előbb a prezik:

10 órára megérkeztünk a Friese Poortba, ahol a színháztermet feltöltötték diákokkal és előttük adtuk elő szakmacsoportonként a prezentációnkat. Ezek témája az itt töltött, három hetes szakmai gyakorlat volt, illetve a kulturális programok. Mindenki nagyon megdicsért minket, megköszönték az előadásokat. Ezután átvettük az okleveleinket, a bizonyítványunkat és egy kis ajándékcsomagot is. Utoljára még megvendégeltek minket egy tartalmas ebéddel, majd elköszöntünk fogadóiskolánktól és visszaindultunk a csomagjainkért a szállásra.

A reggel itt hagyott vállalhatatlan állapotokat a vártnál jobbra sikerült feljavítanunk és időre el is készültünk (TÉNYLEG!!!). A házinéni is elbúcsúzott tőlünk, mi is megköszöntünk neki mindent. 

Már az utca végén jártunk és még mindig integetett...

A tervezett útvonal a következő volt: Mantgum, Leeuwarden, Rotterdam. Ez nagyjából Leeuwardentől 10 km-re megbonyolódott, ugyanis egy öngyilkossági kísérlet miatt a vonat nem közlekedett tovább Heereenweentől, itt leszálltunk és nagyjából fél órát álltunk tanácstalanul a buszpályaudvaron a pótlóbuszra várva. (Vagy valami isteni csodára...?)

A pótlóbusz kisvártatva meg is érkezett. Egyetlen darab. Egy komplett vonatnyi emberhez. Igen... gondolom ti is érzitek a hasonlóságot... MÁV Is that you???

Az emberek olimpiai versenyzőket megszégyenítő sebességgel rohanták meg a buszt, mondanom sem kell, a száz kilós bőröndjeinkkel büszkén buktuk el ezt az esélytelennek ígérkező küzdelmet...

Nagyjából még két busznak integethettünk, mikor a Tanárnő ezt megelégelte és a vonattársaság épp intézkedő alkalmazottjához egy minimum Golden Globe esélyes alakítást intézett, melynek címe: "JAJJ SZEGÉNY DIÁKJAIM HÁT MI LESZ VELÜNK SZÉTESIK A CSOPORT JAJJ!". 

Ez a taktika működőképesnek bizonyult, ugyanis a következő, érkező busz ajtajába mintegy élő pajzsként bevetette magát a hősünk, megvárta míg a kollégája berámol a buszba és elsőként engedett fel minket. A másfél órás, hideg szélben és esőben agyonfagyás után kissé felmelegedtünk, főleg abban a tudatban, hogy nagyjából egy órás buszút után megérkezünk egy állomásra, ahonnan már visz vonat egyenesen Rotterdamba. 

Persze ez nem így lett. Szűk fél óra után megérkeztünk. El is kezdtünk gyanakodni, hogy valami megint nincsen rendben. Ez nem az az állomás. Ez egy teljesen másik állomás, de itt tesz ki a busz. Köszi. Fél óra múlva jön a vonatunk, amiről még át is kell szálljunk. Innen olyan 3 órás az út Rotterdamba. (Ha nem késnek a vonatok. De nem árulok el sok újat, ha azt mondom, de. Késtek.)

Az állomáson egy darab, megkérdőjelezhető nyereséggel üzemelő virágbolt jelezte azt, hogy mégiscsak jelen van a civilizáció.

Végül kb. 7 órás utazás során megérkeztünk Rotterdamba! A szállásunkon lepakoltunk és vágtázva indultunk a közeli pizzériába a jól megérdemelt vacsoránkhoz. Mindenki elképesztően fáradt, viszont a szállásunk nem alkalmas rá, hogy biztosítsa a megfelelő pihenés színterét. És magam is megdöbbenek, hogy hajnali negyed egykor ilyen szofisztikáltan vagyok képes fogalmazni. Kevésbé szebben a lakótársaim úgy mondták: ez egy igencsak puritán koliszoba. Jóéjt!

"Itt fogunk meghalni...!"

Az utolsó gyakorlati nap

Kicsit az egész napon érezhető volt, hogy a mai nap az utolsó gyakorlati napunk. A fogászaton három hét alatt nagyon megszerettek, és még az utolsó napon is meg akartak ragadni minden lehetőséget, hogy minél többet gyakoroljak és asszisztálhassak. Például amint akadt egy kis szabad időnk lenyomatokat vehettem az asszisztensekről, mivel meséltem, hogy otthon nincs sok lehetőségünk ezt gyakorolni. Később a gyakorlás után élesben is kipróbálhattam a tudásomat egy páciensen, és az alsó és felső fogsor is elsőre sikerült (a páciens szerencséjére). Eleinte azt hittem csak kedvesek akarnak lenni velem és bíztatnak, hogy jól csinálom, de amikor a páciens lenyomatait elküldték a fogtechnikai laborba biztosra vettem, hogy nem csak bíztatás képen dicsérnek. Az utolsó órákban pedig becsatlakoztam a dentál higiénikusunkhoz és jó pár páciens fogát én polírozhattam le.
Mindezeken kívül a rendelés a rendes kerékvágás szerint történt. Búcsú ajándékként egy nagy zacskó dropjet kaptam a rendelő nevében, mi pedig tejes pitét sütöttünk előző nap, hogy megköszönjük a kedvességüket és a lehetőséget, hogy itt lehettünk.
De a meglepetések nem értek véget a rendelés után. Az egyik asszisztenssel és fogorvossal munka után betértünk a helyi Snackbarba. Nagyon jó lezárása volt ez az itt létünknek, és megígértük egymásnak, hogy a későbbiekben is tartjuk a kapcsolatot facebookon. 

Dokkumi érdekességek

A dokkumi idősek otthonában járva számtalan új eszközzel és módszerrel találkoztunk. A betegek emeléséhez speciális emelőgépeket használnak, amit nagyon könnyű és egyszerű kezelni. Használnak egy speciális harántlepedőt, aminek a segítségével az időseket könnyen tudják mozgatni az ágyban. A gyógyszereléshez olyan kocsit használnak, amivel könnyen lehet közlekedni és az ajtaja zárható. A gyógyszerek kis tasakokban vannak, amire rá van írva a páciens neve, milyen gyógyszer van benne, a dátum és a beadás időpontja. A tányérokra külön peremet raknak rá, hogy segítse az étkezést. Dokkumban szinte minden e

szköz megkönnyíti a dolgozók és a betegek mindennapjait. Jó érzés volt új és hasznos dolgokat megismerni.

Munkás hétköznapok

Én a Kraantand heelkunde (Willemstraat) rendelőben töltöm a gyakorlatomat már 3 hete. A dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek. Hamar belejöttem az itteni pörgésbe. Nagyon sok mindenben különbözik az otthoni gyakorlatunktól. Pontban 8 órakor kezdjük el a rendelést és 17 órakor fejezzük be. Nagyon meglepődtem amikor a gyökérkezeléseknél nem használnak érzéstelenítőt. Egész nap én asszisztálhatok így hamar elmegy a nap és mindig tanulok valami újat.Az eszközök nagyjából stimmelnek az otthoniakkal így tudtam, hogy mit mire használnak. Mai nap az egyik páciens avval a panasszal fordult hozzánk, hogy fáj a foga, ilyenkor vitalitás vizsgálatot és ráharapásos röntgent készítünk, bár szabad szemmel is látható volt a cysta a bal alsó 6-os fognál és a röntgenen látható volt egy tályog a gyökércsúcsnál. Sajnos ezt a fogat nem tudtuk megmenteni, így ki kellett húzni. A fog a cystával együtt könnyen kijött, a tályog pedig felfog szívódni. A gyakorlaton főként töméseket készítünk, de akad néha gyökérkezelés és extractio is. Csütörtökön lesz az utolsó napom. Szerencsésnek érzem magamat,hogy itt lehettem.

Dokkumi prezentáció

Reggel 8 órakor Helgával és Melindával elindoltum Dokkumba egy prezentációt tartani a magyar és holland egészségügy közötti különbségekről. A vonat késése okozott egy kievés bonyodalmat, végül időben beértünk a dokkumi Friesepoortba. Az előadás során feldolgozásra került a magyar és holland szociális otthonok működése; gyógyszerelés, betegmozgatás, eszközök, szabályok és más különbségek ismertetése, valamint válaszoltunk a tanulók kérdéseire. Ezt követően beszélgettünk a két egészségügyi rendszerről mintegy fél órán át.

A tanóra után sétáltunk a városban, majd visszatértünk Mantgümbe.